Gondolkozz pozitívan…szeretettel ajánlom a Net-tech Kft-nek és Tündének…

Miért is?

Mert ez sokkal jobb hatással van rád, mintha nyavalyognál…a pozitív gondolkodású emberek jókedvűek és vidámak, öröm mellettük, velük lenni szemben az örökké panaszkodó, savanyú lehangoló emberekkel…

Mert ha sajnálkozol saját magadon és helyzeteden, akkor a könnyeidtől nem veszed észre az új lehetőségeket, melyek néha lopva érkeznek és sietősen távoznak …egy lehetőség pedig annyit ér, amennyit hasznosítasz belőle…de ahhoz résen kell lenni….

Ha nem vagy pozitív, akkor változik valami jobb irányba? Ugye, hogy nem! Akkor meg miért búslakodnál, ha az nem old meg semmit…jobb az neked, ha a szemed alatt karikák vannak?

Örülj, ha esik az eső és örülj, ha fúj a szél! Miért? Mert ha nem örülsz, akkor sem fog elállni…

Aki nem lépett rá a felismerés útjára, az a szenvedéseiből tanul. Amikor már elege lesz a szenvedésből, akkor felismeri, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy szenvedései véget érjenek.
Ugyanez vonatkozik az ismétlődő betegségekre, a műtétekre is…eleinte az ember megpróbál rajta kívül álló okokat keresni magyarázatként;ráfogja a genetikára, a körülményekre és a baktériumokra…majd amint kezd elméje világosodni, úgy kezdi észre venni az ok – okozat kölcsönhatását, látja az összefüggéseket lelki állapota és a kiváltott betegség között…s akkor rájön, hogy betegségeit ő okozta saját magának, a baktérium csak postás volt…

Minden reggel, amikor kinyitod a szemedet, öntse el hála a szívedet, hogy fel tudsz kelni…nézd végig a végtagjaidat és NE tartsd természetesnek, hogy működnek! Tartsd egy igazi csodának, amiért hálás vagy a jó Istennek! Meglásd, ha így kezded a napot, sokkal szebb és jobb lesz…próbáld csak ki

Rajki Miklós: Ne rohanj

Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,
A virágok szirmai más arcot mutatnak.
S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,
Van olyan, mint a színpadon a táncospár.
Látod, mi mindent hagysz ki naponta?
Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.
A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.
Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?
Rohansz, és mégse érsz sehová.

 

Minden nap menj ki az ajtódon, ott történnek a csodák.

Barátság – amikor egymással beszélgettek, nem egymásról.

Adj hálát a mai napért!

A munkád nem ápol majd ha megbetegszel. Ezt a családod és a barátaid teszik, tartsd velük  a kapcsolatot.

A boldogság ragadós: add tovább!

Mielőtt beszélsz, hallgass. Mielőtt válaszolsz, gondolkodj. Mielőtt kritizálsz, várj. Mielőtt fohászkodsz, bocsáss meg. Mielőtt feladod, próbáld meg! (Ernest Hemingway)

Az irigység időpazarlás, megvan mindened, ami kell.

A beszéd a lélek ruhája. (Seneca) Ne hagyd elrongyolódni!

Ha depresszió gyötör, a múltban élsz. Ha aggódsz, akkor a jövőben. Ha békében élsz, akkor vagy otthon a jelenben.

Célozd meg a Holdat. Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. (Weöres Sándor)

A legszebb smink a boldogság.

Mindig az életet válaszd.

Mindenkinek mindent bocsáss meg.

A béke egy mosollyal kezdődik… :)

Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni. (Coco Chanel)

A végén csak az számít, hogy szerettél

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!