«

»

okt 16

Szabadság, vagy gazdagság?

A gazdagodás kívánságának gondolatával nem pénzt és jólétet, hanem a kapzsisággal együtt rezgő entitásokat fogunk magunkhoz csődíteni – ezek célja viszont nem az, hogy mi gazdagok legyünk.

Nem tudunk pénzt, gazdagságot magunkhoz vonzani, ha ezt azzal a gondolattal akarjuk elérni, hogy minél gazdagabbak legyünk és ehhez még a kapzsiság, a nagyravágyás, a hatalomvágy érzése is társul.

Minél jobban ragaszkodsz az anyagi javakhoz, annál inkább rab leszel.

 

A következő bőségteremtés valóban működik…persze, nem egyszerű és nem azonnali hatás érhető el, ez a gondolkodási forma “életformává” kell, hogy váljon…tudnod kell, mit jelent a jólét, a bőség és a gazdagság..,.s, hogy melyik az, amelyik boldogsággal is párosul…

Elég, ha a jólétre koncentráljuk figyelmünket, máris bőségben lesz részünk. Csakis a figyelem számít. Mert egy indiai látó megfogalmazása szerint: „Mindig ott vagy, ahová a figyelmed visz. Valójában te magad vagy a figyelmed. Ha a figyelmed megosztott, te magad is szétszórt vagy. Ha a figyelmed a múltra összpontosul, te magad is a múltban létezel. Ha figyelmed a jelen pillanatra koncentrálódik, Isten társaságában időzöl, és Isten jelen van benned
Természetes létállapotunk a bőség, a jólét és a végtelen szabadság. Elérésükhöz nem kell mást tennünk, mint újra emlékezetünkbe idézni az öröktől fogva ismert tudást.

A bőségtudat jóval többet jelent annál, hogy sok pénz keresünk. Ez egyfajta gondolkodásmód, melyben az életet nem közdelemnek, hanem egy olyan kalandnak fogjuk fel, melyben vágyaink önmaguktól, és magától értetődően beteljesülnek.

E gondolkodásmód része, hogy bármiben képesek vagyunk meglátni a szépséget, hogy áthat a hála érzése, és kitárjuk szívünket a bennünket érő benyomásoknak. A bőségtudat egy lelkiállapot. Nem hit, hanem maga a tudás, annak a tudata, minden amire csak szükségünk van, a rendelkezésünkre áll, elérhető.

A bőség és a jólét valójában az ember természetes létállapota.

Mi a bőség??

A bőség az a tapasztalás, hogy minden igényünk könnyűszerrel kielégülést nyer, vágyaink pedig spontán módon beteljesednek. Boldogok és egészségesek vagyunk és minden pillanatban eltölt bennünket az öröm és életerő.

A bőség maga a valóság. Ha megismerjük a valóság természetét, ráébredünk, hogy ez a valóság a mi alaptermészetünk is. Ráébredünk, hogy bármit megtehetünk, hiszen minden anyagi teremtés egyazon forrásból ered.

Minden anyagi teremtés megismerhető az öt érzékszervvel, minden dolog ugyanabból az anyagból áll, és ugyanabból a forrásból származik.

Ennek a ténynek a tapasztalati tudása tesz képessé bennünket arra, hogy beteljesítsük minden vágyunkat, és szert tegyünk mindarra, amit karunk.

Melyek azok a tudatállapotok, amelyek a jólétet és gazdagságot hívják be életünkbe?

1. alapelv.
A lehetségességről, az abszolútumról, az autoritásról, a bőségről, és a jólétről szól. Saját létállapotunkat, és az univerzum létállapotát is a végtelen lehetségességek mezeje alkotja. Őseredeti formánkat tekintve mindannyian e határtalan mező gyermekei vagyunk. Ez a mező alkotja lényünk lényegét, és erről a szintről bármit képesek vagyunk megteremteni. Ezt a mezőt nevezik abszolútumnak és ez a végső autoritás. Ebből a mezőből születik a végtelen univerzum sokszínűsége és gazdagsága.

2. alapelv.
Azt mondja ki, hogy minden egyes nappal egyre jobbá és jobbá válunk. Az idő múlásával minden tekintetben tökéletesedünk. A bőségtudattal élő emberek mindenből csak a legjobbal érik be. Ez az elv a legmagasabb minőség elve. Mindig, mindenből legyél első osztályú, és akkor az univerzum is mindig mindenből a legjobbat nyújtja neked.

3. alapelv.
Lényege a gondtalanság és jótékonyság. Hiába van sok pénzed, ha nem ismered a gondtalanság és jótékonyság élményét, akkor csak a nyomorúság állapotában létezel. A jómód egy lelki állapot. Ha folyton a pénz miatt aggódsz, akkor valójában szegény vagy, attól függetlenül, mennyi pénzed van. Viszont a gondtalanság automatikusan jótékonyságot szül, hisz tudod, hogy jóléted forrása kimeríthetetlen.

4. alapelv.
A szükség és szolgálat törvénye. Bármilyen szolgálatot teljesítünk a földön, arra szükség van. Tedd fel a kérdést: hogyan szolgálhatom a világot, hogyan segíthetek másokon? A válasz benned van, ha megleled, azt is tudni fogod, hogy szükség van a szolgálatodra. Mindannyian rendelkezünk egy életfeladattal, és ha azzal összhangban cselekszünk, örömünket leljük majd a munkánkban.

5. alapelv.
Örülj mások sikereinek, különösen, ha vetélytársaidról vagy olyan emberekről van szó, akik az ellenségeidnek tartják magukat. Ha így teszel, ők is a segítőiddé válnak. Elvárásaink mindig befolyásolják az általunk elért eredményeket, ezért számíts mindig a legjobbra.

6. alapelv
Minden kudarc a siker lehetőséét rejti magában. Kudarcaink a teremtés folyamatának lépcsőfokai, amelyek közelebb juttatnak a megvalósuláshoz. Kudarc valójában nem is létezik. Amit kudarcnak hívunk, az egyfajta mechanizmus, ami által megtanuljuk, hogyan cselekedjünk helyesen.

7. alapelv.
A háláról, a nagylelkűségről isten és a gondolatok közti résről, és a konkrét célokról szól. A hála és a nagylelkűség a bőségtudat alapvető jellemzői. Mindig a legjobbra kell törekednünk, ezért legyen Isten a példakép, mivel ő maga végtelenség, nála nincs jómódúbb létező.

Van egy 4 lépésből álló módszer, melynek segítségével minden vágyunkat beteljesíthetjük.

1 lépés: lépj be a gondolataid közti résbe. Ez a rés az átjáró, melyen át a személyes psziché kommunikál a kozmikus pszichével.

2. lépés: fogalmazd meg egyértelműen a kitűzött cél elérésére irányuló szándékod.

3. lépés: szüntesd meg a kötődésed a dolgok végkimeneteléhez, mert ha folyton akaratlagosan törekszel a cél elérésére, és a végkimeneteléhez kötődsz, megszűnsz a gondolatok közti résben létezni.

4. lépés: hagyd, hogy az Univerzum gondoskodjon a megvalósításról.

Fontos a cél tudatosítása, de még fontosabb, hogy elengedd a célhoz való kötődést. A cél a gondolatok közti résben található meg, és csak ebben a résben van lehetőség arra, hogy a cél eléréséhez szükséges minden dolog a megfelelően alakuljon.

8. alapelv
Lényege a boldogság és emberség. Ez az alapelv kimondja, azért születtünk a világra, hogy boldoggá tegyünk minden embert, akivel kapcsolatba kerülünk.
Az élet természetes módon mindig a boldogság irányába fejlődik. A végső cél, a célok célja a boldogság. Folyton fel kell tenni a kérdést, vajon a cselekedeteim boldoggá tesznek-e engem, boldoggá teszik-e a környezetemben élőket?
Bármire is törekszünk, akár több pénzt, jobb állást akarunk, vagy a párkapcsolatot akarjuk javítani, mindig a boldogság a cél. A hibát ott követjük el, hogy nem ezt tekintjük elsődleges célnak, pedig, ha ezt tennénk, minden egyéb is megadatna a számunkra.

9. alapelv
A hajlíthatatlan szándék, elhatározás hatalmáról szól. Minden körülmények között megmásíthatatlan döntéseket kell hozni, és minden erővel az adott cél elérésére kell törekedni. A célt pontosan meg kell határozni, és nem szabad hagyni, hogy más, ellentétes célok vagy vágyak befolyásolják az elhatározást. Hogy bármit elérjünk a fizikai valóságban, szándékolni kell azt, és meg kell hozni a döntést, hogy arra fogunk törekedni. Ha rögzítjük a célt, a szándék megmásíthatatlan lesz, és az Univerzum biztosítja a cél eléréséhez szükséges eszközöket, csak fel kell ismerni azokat.

10. alapelv
Azt mondja ki, hogy nem szükséges intézkedni. ha felhagyunk azzal, hogy jónak, rossznak, helyesnek és helytelennek minősítjük a dolgokat, letisztul a tudat, lecsendesedik a belső párbeszéd. Így könnyebb eljutni a gondolatok közti rés állapotába. Abba kell hagyni az analizálást, magyarázkodást, ítélkezést, mert ezek felelősek a belső párbeszédért.

11. alapelv
Lényege a tudásban lakozó, attól elidegeníthetetlen szervezőerő. A tudás minden formája lényünk belső részévé válik, és olyan változást idéz elő, melyek segítségével lehetővé válik új valóságok megteremtése.

12. alapelv.
A szeretetről és a luxusról szól. Szeress mindenkit. Önmagadat, a családodat, az ügyfeleidet, a munkatársaidat, az egész világot, mert a szeretet a leghatalmasabb erő. Váljon életmódoddá a luxus, mert ez a lét természetes állapota. Ha magadévá teszed ezt az életmódot, megteremted a bőség és jólét kialakításához szükséges körülményeket.

13. alapelv.
Lényege, hogy az általad megkeresett pénzzel szolgáld embertársaid javát, és segíts nekik abban, hogy gazdagabbá váljanak. ha így teszel, biztosíthatod, hogy te magad is gazdagabbá vélj, és valóra válts álmaid. Úgy ösztönözheted legjobban embertársaidat arra, hogy segítsenek neked, ha te is megadsz minden segítséget.

14. alapelv.
Mondj nemet a negatív gondolatokra. Ha negatív gondolatok merülnek fel benned, csak mondd, hogy „tovább” és hagyd magad mögött azokat. Ha nemet mondasz a negatív gondolatokra, ez azt is jelenti, hogy nem időzöl negatív emberek társaságában, mert ezek csak elszívják az energiádat. Szeretettel és pozitivitással vedd körül magad.

15. alapelv.
Kimondja, hogy az élet nem más, mint az ellentétes értékek egyidejű létezése. Öröm és bánat, fent és lent, sötétség és világosság , hideg és meleg, egyszerre léteznek. Minden tapasztalást a különböző értékek közti kontraszt tesz tapasztalássá, semminek nem lenne értelme, ha nem létezne az ellentettje is. Ha tudatod megbékél az ellentétes értékek egyidejű létezésével, egyre kevesebb ítélet él majd benned.

16. alapelv.
Az életfeladatról és a végtelen lehetőségekről szól. Mindannyian arra születtünk, hogy betöltsünk valamilyen feladatot, csak rajtunk áll, rá lelünk-e. Életfeladatunkat akkor ismerjük fel, ha képesek vagyunk egyszerűen és tömören megfogalmazni. Ha felismerjük életfeladatunkat, megnyílik előttünk a végtelen lehetségesség mezején vezető út.

17. alapelv.
Kérdőjelezz meg mindent, dogmákat, ideológiákat. Csak akkor törhetsz ki a társadalmi kondicionálás igézete alól, ha a biztosra vett, általánosan elfogadott dolgokat is megkérdőjelezel.

18. alapelv
Lényege, hogy az elfogadás éppoly fontos, mint az adakozás. A jóindulatú elfogadás, az adakozás méltóságának egyik formája, aki nem tud elfogadni, az adakozni sem tud. Az adakozás és elfogadás ugyanannak az energiafolyamnak a két megnyilvánulási formája. Az adakozás és elfogadás nem feltétlenül kell, hogy anyagi természetű legyen. Aki képes jóindulattal fogadni a dicséretet, és csodálatot, az képes arra, hogy mást is részesítsen ezekben az adományokban. De a tisztelet, csodálat és udvariasság hiánya mindig nyomorúságot szül.

19. alapelv.
A pénz elöltéséről és a szolgálatról szól. A pénz olyan, mint a vér. Áramolnia kell. Ha csak összegyűjtöd és felhalmozod a pénzt, eldugítod azokat a csatornákat, melyeken ez az energia feléd áramlik. A pénz csak akkor hoz több pénzt, ha szabadon áramolhat, másképp csak problémákat okoz. A pénz egyfajta életenergia, ami az univerzum felé tanúsított szolgálatunk eredményeképpen áramoltathatunk és használhatunk fel. Ahhoz, hogy ez az energia hozzánk áramoljon, folyamatosan mozgásban kell tartani.

20. alapelv.
Lényege a transzcendencia, az időtlen tudatosság, a tehetség és az adakozás. Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, túl kell haladnunk minden határt. A helyes és a helytelen fogalmán túl létezik egy határtalan világ. Mindannyiunkban ott él az időtől független tudatosság, de ha énképünk kedvéért lemondunk valódi énünkről, csak egy időfüggő tudatosságot tapasztalhatunk meg. Az időfüggő tudatosságunkat mindig befolyásolják múltbéli események, vagy a jövőről alkotott elképzelések, és félelmek. Ez a tudatosság a félelemből ered, és beárnyékolja a szomorúság és bűntudat. Ez az időhöz kötődő tudatosság felelős az energiavesztésért, az öregedésért és a halálért. Az időtől független tudatosság viszont nem más, mint a valódi énünkről alkotott tudatosság. Valódi énünk nem a gondolatokban található, hanem a gondolatok közti résekben, a kozmikus psziché e résekben adja útmutatásait. Az időhöz kötött tudatosság az intellektus mérlegelő tudatossága, az időtől független tudatosság pedig az érző szív tudatossága.

A 20. alapelv kimondja, ahhoz, hogy kreatív módon végezhessük szolgálatunkat, hozzunk létre egy tehetségbankot, egy olyan társaságot, amelynek tagjai egyedi és egymástól eltérő képességekkel rendelkeznek, mert ha mindenki tehetségét összeadjuk, a végeredmény meghaladja a részek összegét.

Az adakozás lényege, hogy bevételünk egy részét a körülményektől függetlenül elvárások nélkül felajánljuk. Ha adakozol ez egyfajta vákuumot hoz létre, ami a felajánlottnál még több pénzt vonz az életünkbe.

21. alapelv.
Lényege a megosztottság mögötti egység megértése. Az egységtudat a megvilágosodás állapota, amelyben átláthatunk azokon az illúziókon, amik az elkülönülés látszatát okozzák. Az egységtudatot pl. akkor tapasztalhatjuk meg, ha szerelmesek vagyunk, vagy ha gyönyörködünk a természet szépségeiben, zenét hallgatunk, táncolunk, elmerülünk a meditációban. Az egységtudat állapotában magunk mögött hagyjuk az idő által emelt korlátokat, és belépünk a végtelenség játszóterére, ilyenkor érezzünk, hogy szinte megáll az idő.

Tudatunk mélyén tisztában vagyunk azzal, hogy valójában minden dologban ugyanaz a létező nyilvánul meg más és más ruhában. Ez az állapot a szeretet állapota. A szeretet a végső igazság, minden teremtés szíve-lelke.

22. alapelv.
Az értékekről szól, az igazságról, őszinteségről, szeretetről, hitről odaadásról, szépségről.
Értékek hiányában zűrzavar és káosz uralkodik, ha eltűnnek az értékek, minden eltűnik. Ha figyelmet fordítunk ezekre az értékekre, rend születik a káoszból, mindenhatóvá válik a végtelen lehetségesség mindenható mezeje.

23. alapelv.
Az aggodalom nélküli bőségtudat alapelve. A bőségtudat azt eredményezi, hogy az ember nem aggódik többé az anyagi helyzete miatt, mert tudja hogy a jólét forrása kimeríthetetlen.

24. alapelv.
Mindig őszintén fejezd ki nagyrabecsülésed azoknak, akik segítenek neked. Nagyrabecsülést színlelni nem szabad, de a valódi hála megnyilvánulása hatalmas erő, ha kinyilvánítod, egyre nagyobb bőségben és jólétben lesz részed.

25. alapelv.
A fiatalos lendületről és életerőről szól. Csak akkor lehet megtapasztalni az egészséges életet, ha valódi éned határozza meg az önazonosságodat. Ha más dolgokkal azonosítod, magad, akkor lemondasz az energiádról e külső tényezők javára. Ha önazonosságod a valódi éned határozza meg, megőrzöd az energiád, energikus, fiatalos maradsz.

26. alapelv.
Az életigenlés alapelve, lényege, hogy megtanuld az életet a maga túláradó teljességében értékelni.
Az élet egy és oszthatatlan, de milliónyi formában nyilvánítja ki önmagát. Felismerni az életet annyi, mint tudni, hogy az erő a jelen pillanatban rejlik. Tudni, hogy mindannyian egyek vagyunk, és mindannyian ebben az egyetlen pillanatban létezünk.
A világot átható élet lüktet mindenben. Ha kapcsolatban vagy ezzel a lüktetéssel, gyönyörűséget lelsz az életben, és szabadon nézel szembe az ismeretlennel, ami nem más, mint a végtelen lehetségességek minden pillanatban ott rejlő mezeje. A múlton, a téren és időn túlmutató szabadság.

Ez a 26 alapelv Deepak Chopra szerint, a korlátlan jóléthez és bőséghez vezető 26 lépés. Nem kell kifejleszteni tudatosan magunkban ezeket a viselkedésmódokat, elég, ha tudunk róluk. De jó, ha naponta végigolvassuk őket, mert segíthetnek, hogy életünk a bőség, jólét, szabadság végtelenség, halhatatlanság megnyilvánulásává váljon.

Elég, ha a jólétre koncentráljuk figyelmünket, máris bőségben lesz részünk. Csakis a figyelem számít. Mert egy indiai látó megfogalmazása szerint: „Mindig ott vagy, ahová a figyelmed visz. Valójában te magad vagy a figyelmed. Ha a figyelmed megosztott, te magad is szétszórt vagy. Ha a figyelmed a múltra összpontosul, te magad is a múltban létezel. Ha figyelmed a jelen pillanatra koncentrálódik, Isten társaságában időzöl, és Isten jelen van benned”.

Felhasznált irodalom: Deepak Chopra: A bőség megteremtése

 

Rajki Miklós: Ne rohanj

Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,
A virágok szirmai más arcot mutatnak.
S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,
Van olyan, mint a színpadon a táncospár.
Látod, mi mindent hagysz ki naponta?
Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.
A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.
Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?
Rohansz, és mégse érsz sehová…

 

Brandon Bays: Belső utazás (részlet)

Úgy mondják, hogy amikor megszületünk, mindannyian tiszta, hibátlan gyémántként jövünk a világra. Aztán az életünk során sok-sok érzelmi “szemetet” szórunk erre a drágakőre, amely eltompítja annak szépségét és természetes ragyogását.
Amikor felnőtté válunk, ezt az egész szeméthalmot fényesen csillogó lakkal festjük be, hogy elfogadható legyen. Csak annyit tettünk, hogy a szemétdombot talmi csillogással vontuk be, de midőn a külvilág felé fordulunk és bemutatkozunk, hogy “íme, ez vagyok én”, csodálkozunk, hogy miért nem talál minket senki lenyűgözőnek.
Ám, ha különösen szerencsések vagyunk, valamiféle kegyelem vagy sorsfordító tanfolyam, könyv, krízishelyzet vagy betegség révén az élet megajándékoz bennünket a lehetőséggel, hogy keresztültörjük ezt a lakkozott burkot.
Ekkor úgy tűnik, hogy egy ideig csak a szemétdombot lapátoljuk. De végül, a sok hulladék és kacat alatt feltárul a fölbecsülhetetlen értékű drágakő, ami mindig is ott szikrázott a maga tiszta tiszta, hibátlan szépségében.
Felfedezzük, hogy mindig is ez a tiszta, tökéletes gyémánt voltunk, csak életünk eddigi időszakában végig azt hittük, hogy az a limlom vagyunk, ami ezt eltakarta.
Néhányunk, bár megpillantja saját belső ragyogását, mégis hamar megfeledkezik róla, vagy pontosabban úgy tesz, mintha nem tudná, ki is ő valójában, és újra a fényes, lakozott felszínnel azonosítja magát.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!