«

»

aug 04

Lelki dilemmák 3-4. rész

 

3. rész

Tehát, egyik herceget lecseréled egy másik ugyanolyanra..

Cseberből vederbe..

Kifogtál egy ugyanolyan típust, mint amilyentől épp, hogy sikerült megszabadulnod!
Osztályismétlő lettél..kezdheted ugyanazt az évet elölről…

Van, aki már harmadszorra-negyedszerre lép ugyanabba a folyóba, pedig már az első alkalommal is majdnem belefulladt…, mégsem tanult meg úszni.

Mi lehet a megoldás?

Roppant egyszerű, természetesen ezt akkor kell elvégezni, amikor felmerül a gyanúd, hogy esetleg ez a kapcsolat már nem tesz boldoggá téged, tehát nem kell megvárni, míg a lelked betegség formájában üzen, már előtte, lehetőleg az első csalódásnál készítsd el a következő mérleget; ülj le szépen egy asztalhoz, ahol tudsz az eléd tett papírra írni..tegyél be egy nagyon kellemesen lazító, lágy zenét és gyújts meg egy gyertyát is..ülj le a gyertyaláng elé és nézz bele..próbálj a lángjába szinte beleolvadni, azzal eggyé válni, érezd magadban is azt az ütemet, azt a ringatózást, ahogyan a gyertya lángja is hajladozik, olvadj eggyé vele, s közben vegyél mély levegőt, amit kicsit bent tartasz, majd lassan kiereszted..ezt ismételd meg mindaddig, amíg valamiféle csodálatos nyugalom száll meg, amikor azt érzed, hogy testedet-lelkedet melegség járja át és minden olyan szép!

Ekkor az előtted lévő papírra kezdd leírni az egyik oldalra azt ami jó volt a kapcsolatodban, a másik oldalra pedig azt, amit rosszul éltél meg, ami fájdalmat okozott lelkednek.

Ha teljesen őszinte vagy önmagadhoz, akkor rövidesen láthatod, hogy számodra ez a kapcsolat építő jellegű, avagy romboló volt-e.

Azt tudnunk kell, hogy egy jól működő kapcsolatban egyenrangúság van, egymást kölcsönösen segítik és felemelik a társak, hogy mindketten fejlődhessenek és gyarapodhassanak mindabban, amiben szeretnének.
Egy igazi kapcsolatban olyannyira együtt vannak, hogy majdnem egyek, egységük azonban nem rombolja egyéniségüket, sőt erősíti, segíti, hogy mindketten önmagukká válhassanak!

Nyilvánvaló, ha a “jó” oldal van többségben, akkor csak azt kell eldöntened, hogy az megéri-e a másik oldalon lévő “rosszat” elviselni? Tehát, ér-e annyit, hogy érdemes legyen érte néha egy kicsit szenvedni?
Ha a válaszod igen, akkor nincs további teendőd, mint visszatérni hercegedhez, hiszen józan ítélőképességed tudatában őmellette szavaztál.

Ha viszont a “mérleg” igen csak eltolódik a romboló jelleg felé, akkor el kell döntened, hogy mazochista vagy-e, s ennek megfelelően folytatod, s bevállalod, hogy megbetegszel, vagy pedig inkább a kapcsolat megszakítását választod.
Ha az utóbbit választod, akkor vegyél elő még egy papírt és írd rá, hogy Te mit vársz el egy társtól, mi az, amit a kapcsolat nyújtson neked?

Ehhez, természetesen tisztában kell lenni valódi vágyaiddal, s kellő önismerettel is kell rendelkezned, hogy meg tudd fogalmazni kívánságaidat.

Amint a három oldalad megvan, nézd át figyelmesen újra, meg újra mindet, s közben gondolkozz;a “rossz” események vajon miért következtek be? Hogyan reagáltál te és hogyan a társad? Lehetett volna részedről máshogy is reagálni? S ha másképp reagáltál volna, akkor mi történhetett volna? Akkor is ugyanez, vagy esetleg valami más?

Gondolkozz, gondolkozz és elemezz! Vetítsd le magadnak a fájó jeleneteket, s próbálj meg rájönni, hogy mit kellett volna másképp csinálni!

Soha ne a másikat hibáztasd! Mindig csak azt nézd, hogy TE mit tehettél volna az adott helyzetben! Ha kellő önismerettel és őszinteséggel vagy, akkor igen csak érdekes dolgokra jöhetsz rá! Tarts magad elé tükröt és azt lásd, ami benne van, ne azt, amit szeretnél! Az emberek túlnyomó többségének hamis az énképe, gondolj erre és áss mélyre önmagadban kíméletlenül!

Ha mindezt megtetted, akkor megnyilvánul előtted a valóság, ami miatt a kapcsolat zátonyra futott!

Nagyon fontos alapszabály:ha rájössz arra, hogy a TE hibádból jutottatok idáig, akkor ezzel nézz szembe, ismerd el, de ne legyen bűntudatod!

A megtörtént dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni, semmit sem lehet “visszacsinálni”, megtörtént, elmúlt és kész! Most már csak előre nézz, jegyezd meg jól, hogy ezeket a hibákat ne kövesd el a következő kapcsolatodban! Mert, hogy jön a következő kapcsolat, miért ne jönne? Csak az nem hibázik, aki nem próbált ki még semmi újat! Te kipróbáltad, levontad a tanúságot, a következőben már ezt szem előtt tartod és nem fogod újra elkövetni!

Amennyiben tiszta énképpel rendelkezel és “igaz” egyenleggel tudtál zárni, akkor felsőbb osztályba léphetsz, nem fogod ugyanazt a típust bevonzani, nem fogod ugyanarra a kudarcra vinni a szerelmedet. Ha megismerkedsz valakivel, akkor már az első pillanatokban is szem előtt fogod tartani azokat a szempontokat, amiket fentebb a harmadik papírra írtál, hogy mit is vársz egy kapcsolattól..akkor a boldog kapcsolat kialakítására sokkal nagyobb esélyed lesz, mint az előzőnél volt..

Ha kérdésed van, vagy segítségre van szükséged, mert nem tudsz továbblépni, nem látsz tisztán, nincs kellő önismereted, vagy egyszerűen csak szeretnéd megbeszélni a “dolgaidat”, akkor hívjál bátran, vagy keress meg e-mailben, ne várd meg, míg megbetegszel!

Ne feledd, amit a lélek nem tud megélni, azt a test éli meg, azaz, ha a lelked beteg, az testi tünetekben fog megnyilvánulni, tegyél érte, hogy ne így legyen, vedd kézbe sorsodat és legyen határozott célod!

Szerző: Lévay T. Erzsébet

 

4. rész

Gondoljuk át az előző három részben leírtakat.., arról volt szó, hogy olyan társat vonzunk be magunknak, akiben megvan az a tulajdonság, ami belőlünk hiányzik és meg kell tanulnunk, ezért ő a legalkalmasabb arra, hogy ezt átadja, megtanítson minket, feltéve, ha mi is úgy akarjuk és nem állunk ellent. Ha megtanuljuk a tanulnivalót, immár bölcsebben és erősebben léphetünk tovább.

Vajon, muszáj tovább lépni?

A szellemi fejlődés útján mindenképpen ajánlatos tovább lépni, ellenkező esetben jönnek a pofonok, az élet folyamatosan olyan helyzeteket produkál, ami gondolkodásra késztetne bennünket, hiszen az életben egyetlen biztos dolog van, mégpedig az, hogy mindig minden folyamatosan változik és mozgásban van, semmi sem állandó.

Ha úgy sajátítottuk el a tudnivalót társunktól, hogy az nem fogadja el megújult énünket és nem hajlandó ezt tolerálni, akkor jön a papírra vetett mérleg készítés, s annak eredményeként dől el, hogy megyünk, vagy maradunk..

Ne feledjük; aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell!
A bölcsességet nem csak úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni egy olyan úton, amelyet senki sem tehet meg helyettünk!

A mai statisztika azt mutatja, hogy a házasságok jelentős hányada csak az első hét évet éri meg. A hetes szám természeténél fogva is egy misztikus, szent szám, spirituális jelentése óriási, s a mindennapi életben is vízválasztó jelentőséggel bír, ezt már nagyanyáink is jól tudták.

Ha elfogadtuk a reinkarnáció elméletét, s tudomásul vettük karmánkat, akkor tudatosabban törekedhetünk annak “letudására”, tudniillik, ha eleget teszünk kötelezettségeinknek, elsajátítjuk azt, amit kell, akkor egy osztállyal feljebb léphetünk, ami jelentheti azt is, hogy jelenlegi kapcsolatunkban maradhatunk, ám azt már más minőségben éljük meg. Tehát, nem törvényszerű, hogy a hét év eltelte után a kapcsolatnak véget kell vetni, lehetőségünk van kiteljesedni és önállóvá válni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a kapcsolatok a hosszan tartóak és erős kötelékkel bírók, amelyikben mindkét fél külön is sikereket könyvelhet el magának, azaz, önállóan is képes megállni a saját lábán, de van közös céljuk is, amit mindketten ugyanúgy akarnak elérni.

Úgy lehet a legjobb kapcsolatot építeni, ha nyíltan megmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk és mit várunk el tőle.

Az ideális esettel szinte nincs is okunk foglalkozni, ők boldogan élnek, míg meg nem halnak..( a mesében )…erre majd később visszatérek.

Vegyük azt az esetet, amikor a mérleg egyenlege nagyon a kapcsolat megszakítását sugallja, de mégsem lesz belőle semmi, marad minden úgy, ahogyan kialakult..azaz, az elnyomott alany nem lép ki, hanem tűri továbbra is, hogy társa felébe kerekedjen.

Ahogyan a 2. részben említettem, hamarosan azt tapasztalod, hogy egyre sűrűbben vagy megfázva, köhögsz, tüsszentesz.
Először csak szépen, halkan szól szervezeted, figyelmeztetve téged apróbb alkalmi rosszullétekkel arra, hogy nem a helyes úton jársz.

A betegségek többségét mi okozzuk saját magunknak azzal, hogy olyan élethelyzeteket teremtünk, amelynek megváltoztatását – más eszköz híján – betegség formájában próbálja meg szervezetünk kiprovokálni.

A lélek nyelve a betegség, melyből olvasni kell, amíg nem késő!

Ha nem tesszük, akkor egyre hangosabban és egyre erősödő fájdalmak kíséretében figyelmeztet, majd szinte már elviselhetetlen fájdalmakat küld részünkre, mígnem elérjük szervezetünk tűréshatárát, s kiesünk a mindennapi munkavégzésünkből is, megbetegszünk, kiérdemeltük, hogy allergiásak legyünk..

A tüdő a gázcsere szerve, ezenkívül a tüdő segítségével kommunikálunk, mivel a hangszálat a kilélegzett levegő rezegteti meg. Mindannyian ugyanazt a levegőt szívjuk be, így a tüdőnkön keresztül vagyunk kapcsolatban egymással. A testben a tüdő két lebenyének összeköttetése megteremti a jobb és bal oldal kapcsolatát, ahogy a légzés is összeköti a tudatost, és tudattalant. Nincs még egy olyan szervi funkció, amely mindkét síkon ennyire hozzáférhető lenne. A tüdő mint szerv tehát az adott probléma síkja, ha róla van szó, akkor a kapcsolatok, illetve a kommunikáció témája az, amivel foglalkoznunk kell.
A gyulladás tulajdonképpen egy háború, egy harcos összeütközés, egy csata, amiben az ellenanyagok harcolnak a betolakodó kórokozókkal a szövetekben.

Amikor egy társkapcsolatban az egyik fél nem akarja a másikat közel engedni magához, legegyszerűbb módja, hogy elkezd prüszkölni. Kinek van kedve egy ilyen nyálas, taknyos, itt folyik – ott folyik emberhez?

Ugye, milyen jó módszer?

A baj csak az, hogy később nem tudjuk abbahagyni, s bármi számunkra sértő, bántó dolog történik, mi azonnal prüszkölünk mindenre és mindenkire, ezzel is mutatva, hogy hol az a távolság ( közelség ), amennyire megközelíthetnek minket.

Tehát “védőbástyát” vonunk magunk köré, és amint nem kívánatos személy közeledik, mi azonnal tüzelünk ( prüszkölünk ).

Nézzük meg azokat az egyéneket, akik nem tudnak a kapcsolatukban kiteljesedni, érvényre juttatni önmagukat: vagy nagyon soványak és allergiásak, vagy elhízottak, mert kényszerevőkké váltak és allergiásak, vagy a bőrük fakó, színtelen és allergiásak, illetve egyéb légzőszervi, légúti megbetegedésben szenvednek. Tehát, az orrfolyás, köhögés-tüsszentés szinte minden esetben ott van.

Ép testben ép lélek, ép léleknek a teste is ép!

Ezt mindig tartsuk szem előtt, amikor azt az ominózus mérleget készítjük, mivel szó szerint az életünkről döntünk, hogy virulunk-e, avagy hervadunk, mi vagyunk sorsunk alakítója.

Minden negatív érzelemnek megvan a pozitív ellentétpárja, rajtad áll, hogy melyiket gyakorlod..a haragnak a kedvesség, a félelemnek a bátorság, az idegességnek a nyugalom és a pániknak a lélekjelenlét, mindez szellemi fejlődésed függvénye, hogy melyiket választod..de a tét, az életed, ezért jól gondold meg, mit lépsz!

Persze, nem egyszerű, de ezt senki sem mondta..
Tudom, ott vannak a gyerekek, a lakás, az autó..és még sok egyéb..ez igaz, tényleg sok minden egyéb dolog van…viszont az életedből csak ez a mostani egy van, amit jó lenne egészségesen és boldogan megélni, nem gondolod?

A legtöbb kérdés arra vonatkozóan érkezik, hogy mit lehet tenni, ha a házasság már zátonyra futott, ezt mindkét fél tudja, de kicsi gyerekek vannak..ilyenkor mi legyen? Mi lesz azzal, aki csak “kényszerből”, a gyerekekre való tekintettel nem lép ki a házasságból?

Ez a következő rész tartalma lesz, addig is várom a kérdéseiteket, legyenek azok

tudomásul vettük karmánkat, akkor tudatosabban törekedhetünk annak “letudására”, tudniillik, ha eleget teszünk kötelezettségeinknek, elsajátítjuk azt, amit kell, akkor egy osztállyal feljebb léphetünk, ami jelentheti azt is, hogy jelenlegi kapcsolatunkban maradhatunk, ám azt már más minőségben éljük meg. Tehát, nem törvényszerű, hogy a hét év eltelte után a kapcsolatnak véget kell vetni, lehetőségünk van kiteljesedni és önállóvá válni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a kapcsolatok a hosszan tartóak és erős kötelékkel bírók, amelyikben mindkét fél külön is sikereket könyvelhet el magának, azaz, önállóan is képes megállni a saját lábán, de van közös céljuk is, amit mindketten ugyanúgy akarnak elérni.

Úgy lehet a legjobb kapcsolatot építeni, ha nyíltan megmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk és mit várunk el tőle.

Az ideális esettel szinte nincs is okunk foglalkozni, ők boldogan élnek, míg meg nem halnak..( a mesében )…erre majd később visszatérek.

Vegyük azt az esetet, amikor a mérleg egyenlege nagyon a kapcsolat megszakítását sugallja, de mégsem lesz belőle semmi, marad minden úgy, ahogyan kialakult..azaz, az elnyomott alany nem lép ki, hanem tűri továbbra is, hogy társa felébe kerekedjen.

Ahogyan a 2. részben említettem, hamarosan azt tapasztalod, hogy egyre sűrűbben vagy megfázva, köhögsz, tüsszentesz.
Először csak szépen, halkan szól szervezeted, figyelmeztetve téged apróbb alkalmi rosszullétekkel arra, hogy nem a helyes úton jársz.

A betegségek többségét mi okozzuk saját magunknak azzal, hogy olyan élethelyzeteket teremtünk, amelynek megváltoztatását – más eszköz híján – betegség formájában próbálja meg szervezetünk kiprovokálni.

A lélek nyelve a betegség, melyből olvasni kell, amíg nem késő!

Ha nem tesszük, akkor egyre hangosabban és egyre erősödő fájdalmak kíséretében figyelmeztet, majd szinte már elviselhetetlen fájdalmakat küld részünkre, mígnem elérjük szervezetünk tűréshatárát, s kiesünk a mindennapi munkavégzésünkből is, megbetegszünk, kiérdemeltük, hogy allergiásak legyünk..

A tüdő a gázcsere szerve, ezenkívül a tüdő segítségével kommunikálunk, mivel a hangszálat a kilélegzett levegő rezegteti meg. Mindannyian ugyanazt a levegőt szívjuk be, így a tüdőnkön keresztül vagyunk kapcsolatban egymással. A testben a tüdő két lebenyének összeköttetése megteremti a jobb és bal oldal kapcsolatát, ahogy a légzés is összeköti a tudatost, és tudattalant. Nincs még egy olyan szervi funkció, amely mindkét síkon ennyire hozzáférhető lenne. A tüdő mint szerv tehát az adott probléma síkja, ha róla van szó, akkor a kapcsolatok, illetve a kommunikáció témája az, amivel foglalkoznunk kell.
A gyulladás tulajdonképpen egy háború, egy harcos összeütközés, egy csata, amiben az ellenanyagok harcolnak a betolakodó kórokozókkal a szövetekben.

Amikor egy társkapcsolatban az egyik fél nem akarja a másikat közel engedni magához, legegyszerűbb módja, hogy elkezd prüszkölni. Kinek van kedve egy ilyen nyálas, taknyos, itt folyik – ott folyik emberhez?

Ugye, milyen jó módszer?

A baj csak az, hogy később nem tudjuk abbahagyni, s bármi számunkra sértő, bántó dolog történik, mi azonnal prüszkölünk mindenre és mindenkire, ezzel is mutatva, hogy hol az a távolság ( közelség ), amennyire megközelíthetnek minket.

Tehát “védőbástyát” vonunk magunk köré, és amint nem kívánatos személy közeledik, mi azonnal tüzelünk ( prüszkölünk ).

Nézzük meg azokat az egyéneket, akik nem tudnak a kapcsolatukban kiteljesedni, érvényre juttatni önmagukat: vagy nagyon soványak és allergiásak, vagy elhízottak, mert kényszerevőkké váltak és allergiásak, vagy a bőrük fakó, színtelen és allergiásak, illetve egyéb légzőszervi, légúti megbetegedésben szenvednek. Tehát, az orrfolyás, köhögés-tüsszentés szinte minden esetben ott van.

Ép testben ép lélek, ép léleknek a teste is ép!

Ezt mindig tartsuk szem előtt, amikor azt az ominózus mérleget készítjük, mivel szó szerint az életünkről döntünk, hogy virulunk-e, avagy hervadunk, mi vagyunk sorsunk alakítója.

Minden negatív érzelemnek megvan a pozitív ellentétpárja, rajtad áll, hogy melyiket gyakorlod..a haragnak a kedvesség, a félelemnek a bátorság, az idegességnek a nyugalom és a pániknak a lélekjelenlét, mindez szellemi fejlődésed függvénye, hogy melyiket választod..de a tét, az életed, ezért jól gondold meg, mit lépsz!

Persze, nem egyszerű, de ezt senki sem mondta..
Tudom, ott vannak a gyerekek, a lakás, az autó..és még sok egyéb..ez igaz, tényleg sok minden egyéb dolog van…viszont az életedből csak ez a mostani egy van, amit jó lenne egészségesen és boldogan megélni, nem gondolod?

A legtöbb kérdés arra vonatkozóan érkezik, hogy mit lehet tenni, ha a házasság már zátonyra futott, ezt mindkét fél tudja, de kicsi gyerekek vannak..ilyenkor mi legyen? Mi lesz azzal, aki csak “kényszerből”, a gyerekekre való tekintettel nem lép ki a házasságból?

Ez a következő rész tartalma lesz, addig is várom a kérdéseiteket, legyenek azok bármilyen különlegesek és meghökkentőek….

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!